Intézményünkről
A ház építés alapjául szolgáló telket gróf Dessewffy Aurél vásárolta, aki Feszty Adolfot bízta meg a tervezéssel. Az épület terve 1878. április 16-ra elkészült. A házat kora eklektikus stílusban tervezték. A mostani modern szárny helyén gazdasági épület állt, mely ugyanolyan szép volt, mint a főépület.
Egy 1902-es dokumentum szerint a ház báró Kochmeisteré, aki Stoble Adolf tervezővel elkészíttette a toldaléképület terveit. Ezután dr. Egri Kálmánné, majd 1938 májusától gróf Arz Nándorné tulajdona lett az épület, aki belül egy nagyobb átalakítást végeztetett és penziót alakított ki, melynek neve „Attila penzió” volt.
A felszabadulás után először a Vasutasok és Hajósok Szabad Szakszervezetének a székháza, majd
1955-ben a SZOT Munkavédelmi Kiállításának helyisége volt.
1961-től Veterán Szociális Otthon, majd
1979-től Idősök Szociális Otthonaként működik.
(Ezen ismertetést Boczkó Attilától, a Magyar Televízió munkatársától kaptuk)
Névadónkról: Vázsonyi Vilmosról
Ügyvéd, Igazságügyi Miniszter
1868-1926
Weiszfeld Vilmos, Sümegen 1868, március 22-én született.
Családja a Weiszfeld nevet magyarosította Vázsonyira.
Budapesti Egyetemen szerzett jogi diplomát és ügyvéd lett.
1894-ben megalakította a községi Demokrata Pártot, s még ugyanebben az évben bekerült a Budapest törvényhatóságába is. 1900-ban pártját Polgári Demokrata Párt néven országos szervezetté alakította, s egyben Új Század néven politikai hetilapot is indított.
Az 1896-os választásokon még nem jutott be a parlamentbe, de az 1901-esen már igen, a budapesti Terézváros országgyűlési képviselőjévé választották. Ezt az eredményt sikerült megismételnie az 1905-ös, az 1906-os, és az 1910-es általános választásokon is, s mivel az első világháború miatt többször már nem rendeztek választásokat az őszirózsás forradalom győzelméig képviselő maradt.
Megromlott egészségi állapota miatt külföldi gyógykezelésre utazott a Bécshez közeli Badenben, itt érte a halál 1926. május 29-én.
Írásai: Nevezetesebb munkái a főleg újságokban megjelent publikációi mellett:
„Önkormányzat” (1890),
„A Választási elv a Külföldi Közigazgatásban” (1891),
„A Szavazás Deczentralizácziója” (1892),
„A Királyi Placetum a Magyar Alkotmányban” (1893),
Jól eső érzés tudnunk, hogy Vázsonyi Vilmos nevét utcák, közintézmények viselik, pályafutását tanulmányok elemzik emlékét szobrok őrzik.
Terézváros első díszpolgára, a „szegények ügyvédje”
Szobrát 2008 májusában avatták fel
Források: Wikipédia Vázsonyi Vilmosról ide klikkelve
A terézvárosi Cyrano, cikk megtekintése
A szobor megtalálható a „szeretlek Magyarország” oldalán ide klikkelve, és a Westend tetőkertjében „Zöld sziget a Nyugatinál”